A dunaalmási Öregmalom, a Duna és az Által-ér torkolatában épült törökkori öregmalom megújult falai között valósult meg. A patinás, faragott kövekből felépített malom Dunára nyíló nagy teraszával, a füves, parkosított, rózsakapus és rózsasétányos kerttel, kilátással a Gerecse lankáira, az Árpádkori alapokon épült katolikus templomra, a vadregényes kis szigetre.
A meglévő épülethez cölöpalapozással, faszerkezettel és a téglafalat befedő faburkolattal – a régi molnárház helyén – egy új szárny is épült, mely egy hajó formájára utal.

Az új épület a kontraszt hatásával illeszkedik a műemlékhez.

A malom története a török időkig nyúlik vissza. Almás község 1583-tól 1683-ig török fennhatóság alatt állott. A magyar-török határ Almás és Füzitő között kb. fele távolságban húzódott. “Békés időkben” a törökök kedvezményeket adtak a falu népének. A feljegyzések szerint az 1620-as években már működött a dunaalmási malom, melynek kialakítására a zsámbéki pasa adott engedélyt. Ezért mondhatjuk, hogy a mai malom alapjait 400 évvel ezelőtt rakták le. Az Által-ér felőli oldalon jól láthatók azon kváder kövek, amelyek az akkori kőfaragók szakértelmét bizonyítják. A köveken ma is felellhetőek a készítők monogramjai.

A XVIII. században négy alulcsapott kerék hajtotta a malom őrlőberendezéseit. A XX. század elején a malmot korszerűsítették és átépítették. Ekkor a vízikerekeket egy vízturbina váltotta fel, ami ma is látható. A turbina ékszíjat forgatott s ez a padlástérben lévő kb. 10 méter hosszú acéltengelyt forgatta. Erről a tengelyről – ékszíjak közvetítésével – hajtották meg a malom gépeit.

Az épületet 1995-ben vásárolta meg jelenlegi tulajdonosa, és a XVIII. századi formát építette vissza a műemlékes szakemberek közreműködésével és irányításával.

A dunaalmási Öregmalom épületegyüttes így visszanyerte régi szépségét, amivel méltón ékesíti Európa egyik legszebb folyójának, a Dunának vadregényes partját.